top of page

Kritikák

Dr. Győriványi Ráth György azon kevés karmesterek közé tartozik, akik egyaránt jártasak az opera, az oratórium, és a szimfonikus zene világában. Széles repertoárja felöleli a klasszikus zenét Bachtól Bartókig, az opera irodalmat Mozarttól Verdi és Puccini operáin keresztül Janacekig.

„Nagy tehetség”

(Leonard Bernstein, Tanglewood)

„Kiváló művészi kvalitás mind technikailag, mind az előadásmódban, nagyfokú érzékenység, művészi komolyság."

(Franco Ferrara, Siena)

„A legjobb növendékem, az utóbbi évek legkitűnőbb karmester tehetsége”

(Lukács Ervin, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola)

„Átütő tehetségű fiatal dirigens, akire hosszú évekig (évtizedekig) kellett várnunk."

(Muzsika, 1986, MTV V. Nemzetközi Karmesterverseny)

„Liszt Faust szimfóniája megigézett... Nem kétséges az első helyezés."

(Le Monde, 1986. szept. 2., Toscanini Karmesterverseny)

KONCERT KRITIKÁK

„A zene igazi óriása...”

(Novosty, Belgrád, 1986. Okt.9., Liszt:  Faust szimfónia)

„Elsőosztályú művész hatalmas szuggesztivitással.”

(Vecerni List, Zágráb, 1988. Febr. 12., Schumann: 4. szimfónia, Haydn: 103.szimfónia)

„Mester a mesterekkel”

„Kifogástalan hozzáértés, elegáns kifejezőerő, teljes belső átlényegülés, ezekGy. R. Gy. ütőkártyái.”

(Vecerni List, Zágráb, 1988.febr.28., Muszorgszkij: Egy kiállítás képei)

„Győriványi felragyogtatja a magyar muzsikát”

„A milanói RAI zenekar Győriványival az évad legjobb előadását nyújtotta.”

(Corriera della Sera, Milano, 1989.febr.4., Kodály: Páva-variációk, Brahms: 4. szimfónia)

„Ráthot izzó érzékenysége, mely inkább mediterrán, mint ‘szláv’, olyan előadóvá teszi, akiről kétségtelenül sokat fogunk hallani a jövőben.”

(La Nuova Venezia, 1989.okt.17., Sosztakovics: 9.szimfónia)

„Győriványi Ráth kiváló előadása”

„Gy. R. kivételesen nagyszerű pálcája alatt a RAI zenekar és kórus ritka ragyogású hangzásával a tavaszi évad egyik legérdekesebb előadását nyújtotta.”

(La Stampa, Torino, 1990.ápr.29., Liszt: Dante szimfónia)

„Gy. ezzel a művel hazai földre ért. Bartókja sötét, vad és ritmikus volt. Csodálatra méltó, ahogyan megváltoztatták az RTL muzsikusai szokásos hangzásukat, hogy megrajzolhassák ezt a Bartóki világot. Nagy figyelemmel és koncentrációval követték a Maestro lendületes mozdulatait, s egy hihetetlenül erőteljes Bartókot alkottak meg.”

(Tagesblatt, Luxembourg, 1990,május 5., Bartók: Szonáta...)

„Forró siker a Scalaban, a pódiumon Gy.R.”

(Corriera della Sera, Milano,1990.okt.31., Bartók: Concerto)

„A fiatal magyar karmester hozzá illő területre ért. Megmutatta technikai hozzáértését, előadói fantáziáját és feltűnő vonzalmát a nyers, ‘barbár’ hangzásvilághoz.”

(La Stampa, Torino, 1991.márc.9., Sztravinszkij: A Tavaszi áldozat)

„Győriványi Ráth, micsoda öröm!” „A magyar karmester zajos sikere.”

(La Nazionale, Firenze, 1993.márc.27., Bartók: Divertimento, Beethoven: 4.szimfónia)

„Győriványi Ráth: Schubert ‘alla Grande’”

(La Stampa, Torino, 1994.okt.22., Schubert: 9.szimfónia)

„Ráth rendkívüli tehetséggel bír. Haydn 103.szimfóniájának előadása könnyed technikáról, a természetes formához való érzékről és legfőképpen valódi frazeálásról tanúskodott, ahol minden egyes motívum a maga legautentikusabb kifejezésével rajzolódott ki.”

(Corriera della Sera, Milano, 1995. Febr.26., Haydn: 103.szimfónia)

„Ráth a kifejezésre teszi a hangsúlyt, és még a kövekből is zenét tud fakasztani. Csajkovszkij Pathetic szimfóniájának minden pillanata erről tett tanúságot.”

(La Stampa, Torino, 1999. Ápr.14., Csajkovszkij: 6. Szimfónia)

„A Sosztakovics darab sikere valóban Ráth hozzáértésének eredménye. Ő olyan magyar karmester, akinek a vérében van a zene, s akinek művészetét már számos alkalommal értékelhettük. A Regio zenekarával büszkék lehettek munkájukra, Dvorák Újvilág szimfóniájának előadására. Ráth interpretációja fűtött, energikus, feszültséggel teli volt, a zenekar pedig kiválóan és egységesen követte.”

(La Stampa, Torino, 1999.júli. 2., Dvorák: Újvilág szimfónia)

„Már az első taktustól kezdve világos volt, hogy Gy. R. Gy.  kétségtelen hozzáértéssel olvassa a partitúrát. Az utolsó négy tétel a hibátlanság egy egészen magas szintű folyamata volt. Az interpretáció ezen érdemei megérdemelt „standing ovation”-t váltottak ki....pazar vendégkarmester.”

(Las ultimas notizias, Santiago de Chile, 1999.október, Berlioz: Fantasztikus szimfónia)

„A vendégkarmester interpretációja abszolút hibátlan volt. Világos és meglepően fürge, különösen a zenekar méreteihez képest. A gyászinduló kivételével a második tételben, mely kifejezésteli legato volt, az egész előadást az élénkség jellemezte. Noha az egész szimfónia előadói színvonala igen magas volt, a csúcspontot az utolsó tételben érte el. A világos expozíció és az azt követő ellenpont igazi meglepetés volt, mely aztán a zenekart és karmesterét egy győzelmes fináléhoz vezette. Ezt az kiváló előadást a közönség olyan ovációval hálálta meg, amit egy nem várt ráadás, Brahms 5. Magyar tánca követett.”

(Las ultimas noticias, Santiago de Chile, 1999. Október, Beethoven: Eroica szimfónia )

„Győriványi lángra gyújtja Bartókkal a zenekart”

„A zenekar csodálatosan követte a magyar karmester jelzéseit, miáltal egy természetesen elemző, de ugyanakkor ihletett és megragadó előadásban volt részünk.”

(La Gazzetta, Genova, 1999. Okt. 24., Bartók: Concerto)

„Bartók Concertójának nagy sikerű előadása előtt Gy. R. Gy.  (aki fiatal kora ellenére jól ismert) és a zenekar tiszta, intelligens, odaadó és tökéletesen alázatos hátteret nyújtott E. Dindo csodálatos játékához.”

(Il XIX. Secolo, Genova, 1999. Okt. 25., Schumann: Csellóverseny)

 „Végre egy karmester, aki élvezi is, amit csinál és a zene igazi természetét fejezi ki, intelligensen, ízléssel és zenei füllel, mindenfajta technikai nehézség nélkül.”

(La Stampa, Torino, 2000. Jan. 2., J.Strauss: Keringők és polkák)

„Telt ház a konzervatóriumban - Győriványi R. Gy. visszatérése”

Gy. R . Gy. korunk egyik legnagyobb tehetsége, aki biztos kézzel, intelligenciával és ihlettel tudja eggyé olvasztani a zenekart.”

(La Stampa, 2000. Jan.2., J. Strauss: Keringők)

„A karmester és a zenekar itt szenvedélyes és rendkívül dinamikus érzelmekben tört ki, amivel Dvorak sajátosan eredeti frazeológiáját szolgálták.”

(Gazzetta, 2000.jan.12., Dvorak: Újvilág szimfónia)

„A darab előadása vibráló és érzelmes volt. A zenekar játéka színekben és hangzásokban gazdagon ragyogott a karmester Gy. R. Gy. pálcája alatt.”

(Giornale, 2000.jan.12., Smetana: Moldva)

„Lelkes ünneplést kapott a szerző, a zenekar és a karmester is, aki Bosco kompozícióját szigorú precizitással vezényelte.”

(La Stampa, Torino, 2000. Febr. 5., Bosco: Concerto zenekarra)

„ Az est második felében Kodály Galántai Táncok c. művének ünnepi előadását hallottuk, majd Schumann 2. Szimfóniáját olyan előadásban, mely hozzájárult ahhoz, hogy ez a méltatlanul háttérbe szorult mestermű ismét felragyoghasson.”

(La Repubblica, 2000.febr.4., Schumann: 2.szimfónia)

„A karmester a tőle megszokott vezénylési stílust követte, mindvégig éberen őrködött a zene legapróbb részletei fölött, majd kirobbantotta a közönség lelkes ünneplését és viszonzásul nagyvonalú ráadást adott, ami nem is lehetett más, mint Brahms egyik Magyar tánca.”

(Il Giornale, 2000.febr.15., Haydn: 103. Szimfónia.)

„Az ORT élén kiváló művész, Gy. R. Gy. állt, aki könnyed technikával segítette a rendkívül jól meghangszerelt partitúra hangzási egyensúlyát.”

(La Repubblica, 2000. Okt.15., Csajkovszkij: Hegedűverseny)

„A RAI zenekara élén, csakúgy, mint már számos alkalommal, megcsodálhattuk Gy. R. Gy. precíz vezénylését, nem skolasztikus ám kifinomult interpretációját, letisztultságát, mely soha nem száraz és a különböző stílusokban való tökéletes jártasságát.”

(La Stampa, 2000.márc.28., )

"Amihez csak Ráth nyúl az arannyá válik"

(La Stampa, 2002. július 8., Liszt: Tasso, Les Preludes)

"Győriványi mindenekelőtt az átmenetek, a finom árnyalatok művészének bizonyult, hogy a zene sodrására, a karakterek egymásba tűnésére figyelve, hogyan lehet fokozatosan, mintegy magától értődőn élénkíteni, vagy visszafogni a tempót. Hogy miként lehet egy gesztust, a tudatos és differenciált dinamikával kifejezővé tenni? Hogy milyen módon kell egy nagyobb távlatban megvalósuló fokozást ökonomikusan, előrelátón a hallgatóban szakadatlan várakozást keltve kialakítani, annak tudását Győriványi fölényesen bírja."

(Magyar Rádió, Budapest, Csajkovszkij: 5. Szimfónia)

"Gy.R.Gy nagyon jól vezényelte Beethoven Eroica szimfóniáját… A karmester energiával, feszültséggel teli, a kontrasztok iránti jó érzékkel irányította a zenekart."

(La Stampa, 2003. április 26. Beethoven: 3. Eroica szimfónia)

"Valószínüleg mindez a nagy karmesteri tehetségű Ráthhal való megértésből születhetett. Ő egy magyar, aki a vérében hordozza a zene tüzét."
"Rimszkij Korszakov Seherezádéját Ráth esztétikai érzéke vezérelte, aki a frázisok kitűnő megformálója."
"A siker megérdemelt volt. Egyébként a magyar tapasztalt operai karmester is, nem lenne tehát rossz, ha a Teatro Regioban többet hallhatnánk, akár állandóan is."

(La Stampa, 2003. szeptember 12. Rimszkij Korszakov: Seherezade)

"Már sok éve, hogy Győriványi Ráth György a torinói és piemontei zenekarok élére áll, és a közönség minden alkalommal, amikor visszatér, azt kívánja, bárcsak gyakrabban jönne. Most ismét itt van a magyar karmester, aki egy széles repertoárban kiváló, de természetesen előnyben részesíti hazájának zenéjét."

( La Stampa, 2006. április 14. Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Csajkovszkij: 6. Patetikus Szimfónia)

"Bemutatta kiváló dirigensi képességeit különböző stílusú, de jelentékeny zenekari anyagok kidolgozásában ( közöttük a későromantikus utánérzésű Dohnányi, a népi ihletésű Kodály és az espressionista Bartók).
A darabokban az Aréna zenekara főszereplőként fényes próbáját adta a figyelemreméltó precizitásnak, amely lehetővé tette Győriványi Ráthnak felsorakoztatni a vibráló feszültséget, egy részletekben gazdag olvasatot, hajlékony frazeálást, dinamikailag jó kidolgozottságot.
A végén kitörő taps."

( 2006. május 22, L’Arena, Cesare Galla, Dohnányi: Szimfónikus percek, Bartok: A csodálatos mandarin - szvit, Kodály: Galántai táncok)

"A Brabanti zenekar jól hagyta magát vezetni György G. Ráth pálcája alatt. Intenzitással játszott és komoly odaadással vetette bele magát a nagy művészi feladatba, belemelegedve a sokoldalú zenei lehetőségbe, amelyet az est darabjai kínáltak. A (majdnem) teljesen megtelt nézőtéren pedig a közönség elégedetten tölthette meg a pocakját a sok-sok zenekari finomsággal."

( Eindhovens Dagblad, 2006. November 13. Sibelius: Finlandia, Dvorak: 8. Szimfónia, Prokofjev: Rómeo és Júlia)

„Győriványi Ráth, már vezényelte a Colónban Verdi Macbethjét, Boito Mefistofeléjét, és Puccini Manon Lescautját. Minden alkalommal elérte, hogy megteremtse a darabok saját esztétikai világát. Ilyen értelemben most sem kezdte kisebb kihívással, mint a repertoár egyik legnehezebb darabjának előadásával, melyben a tartalom hatalmas feszültségének kibontását érte el. A jutalmat a közönségnek, de a karmesternek és a zenekarnak egyaránt, a ráadás kirobbanása jelentette. Brahms egyik Magyar tánca.”

(Pagina 12, Buenos Aires, 2007 május 11., Bartók: Zene húros és ütőhangszerekre, cselesztára)

„A finom árnyalásra képes, egyszerre precíz és szárnyalni tudó Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Győriványi Ráth György biztos kézzel irányította. Győriványi stílusára a hagyománytisztelő, egyben friss tempók a jellemzők.”

(Magyar Hírlap, Budapest, 2007. szeptember 7., Kodály: Háry János szvit, Galántai táncok)

„Az Orchestra Regionale nagy sikere Bolzánóban - Ráth György vezényel.”

(L’Adice, 2007. november 8., Bartók: Divertimento, Haydn: 70. Szimfónia, Kodály: Galántai táncok)

„A vezénylő Győriványi Ráth György pálcája alatt különleges szépséggel csendült fel Kodály gyönyörű muzsikája.”

(Képmás, Budapest, 2007. december 14., Kodály CD )

 

„Zenei és érzelmi világosság. Győriványi Ráth György az Északnémet Filharmonikusokat oldott muzsikálásban vezette, Itt minden ült: pregnáns, átlátszó és lendületes

(Rostocker Neueste Nachrichten, 2008.Január 28. Sosztakovics: 9.Szimfónia)

„Ráth Beethovenje a tiszta energia. Magával ragadó esemény. Nagy kaliberű, precíz, a partitúra minden részletére figyelmes vezénylés az övé, amelyre az aréna zenekara kész válaszolni, jól kidomborítani a színeket, a vonósok de a fúvósok gyakran szólisztikus részeit, oly módon, hogy sohasem érzékelhetjük a kifejezés csökkenését.”

(L’Arena, Verona, Április 27, 2008. Beethoven: Christ on Olive Mountains)

„A zenekar igen szépen szólt. Határozott, de mértéket ismerő rezek, karakteres, valóban szép tónusú vonóskar, pontos és élénk fafúvósok.”

(Momus, 2011. szeptember 30. Rachmaninov: 2. Szimfónia, R. Strauss: Don Juan)

„Az ötvenéves budapesti karmester rendelkezik azzal a két jellegzetességgel, amellyel meg tudja győzni zenekarát: a biztos elképzelés az interpretációról, amelyet mindig világos és beszédes kézmozdulatokkal közvetít, és a karizmával, amely egy karmestert nemcsak betanítóvá, hanem az előadás igazi vezetőjévé teszi. Amikor ezek az adottságok kiegészülnek a partitúra abszolút ismeretével, és minden egyéb olyan komponenssel, amely jelen van Ráth vezénylése közben.”

(Alto Adice, 2011. október 27, Haydn: 67. Szimfónia)

„Jobb karmestert nem is lehetett volna találni, mint magát Ráthot, aki évek óta foglalkozik a „Dohnányi reneissance-val”, hogy megismertesse a helyi hallgatóságot ezzel a remekművel, hogy élvezhessék a hangszerelési tudás, a melódikus és ritmikus fantázia minőségét.”

(Alto Adice, 2012. május 5. Dohnányi 1. Szimfónia)

„Győriványi most a Sosztakovics mű tanulmányozásában mélyedhetett el. Ezernyi szépséget fedezett fel benne. Bámulatosan kidolgozta a részleteket. Sok felvételét ismerem a műnek. Becsülettel állítom, hogy a mostani, élő előadás, talán mindegyiket felülmúlta pontosságban, kidolgozottságban, hatásban. Ehhez persze kellett a zenekar lelkesedése, odaadása, fegyelme is. A Filharmóniai Társaság zenekara elképesztő teljesítményt nyújtott. Gyakorlatilag minden sikerült, minden szólóállás ihletetten hangzott. Legközelebb nem Sosztakovicsért, vagy valamilyen számomra érdekesebbnek ígérkező műért kérek majd tiszteletjegyet. A zenekarra és mindenekelőtt Győriványi Ráth György koncepciójára leszek kíváncsi.”

(Új Zenei Újság, 2013. április 27. Sosztakovics: 5. szimfónia)

OPERA KRITIKÁK

„A színre vitel a tekintélyes színpadi erők ellenére összeomolhatott volna, ha nem támasztja meg Gy. R. Gy.  kiváló zenei interpretációja, melyet lenyűgöző hatóerő, belső feszültséggel teli kifinomult kifejezés és ragyogó, monumentális freskó hatású hangzás jellemzett. A zenekar hibátlanul játszott.”

(La Nación, Buenos Aires, 1999.aug.10., Boito: Mefistofele, Teatro Colon)

„.... Már hosszú ideje nem ünnepelték a színházban ilyen és ekkora ovációval a művészeket és a produkciót...”

„...Az előadás sikerét a karmester Gy. R. Gy. csodálatra méltó dirigálása támasztotta alá, aki eggyé olvasztotta a zenekart és a kórust, miközben jó egyensúlyt tartott a zenekari árok és a színpad között....”

„...Mindent összevetve a Colon évadának legjobb előadását láttuk.”

(L’Opera Magazin Buenos Aires,1999. Nov., Teatro Colon)

 „Az előadást zeneileg Gy. R. Gy.  vezette, hihetetlen tempó érzékenységgel és határtalan feszültséggel, amit a frázisok árnyalatainak megformálásával ért el.

Ráth csodálatosan debütált az operában.”

(La Repubblica, Róma, 1995.márc.16.,Verdi: Macbeth)

„Győriványi Ráth a dobogón igazi felfedezés.”

(Il Tempo, Róma, 1995.márc.16.,Verdi: Macbeth)

„A dobogón Gy. R. Gy.  élénk, eleven olvasatot nyújtott, melyet gazdagon gyarapított zenei színekkel s a keringők erotikáját oldott lágysággal, kifogástalanul vezényelte.”

(L’Arena, Verona, 1996.jan.18., J.Strauss Denevér)

„Noha az előadás sikeréhez minden egyes szereplő hozzájárult, ki kell emelni mindenek fölött a karmester, Gy. R. Gy. munkáját, aki valósággal megigézett minket intenzív, vibráló érzelmeivel az opera sorsdöntő pillanataiban.”

(Corriera della Sera, Milano, 1996..aug.5., Giordano: Andrea Chenier)

„A zene színessége és érzelmi feszültsége, amely indulataiban is fájdalmas,

Gy. R. Gy. -től származott, aki rendkívüli érzékenységet mutatott Verdi muzsikája iránt, csakúgy, mint a Macbeth előadáson Rómában. Tüzes ritmus és széles zenei ívek jellemzik vezénylését.”

(Messaggero, Trieste, 1996.dec.14., Verdi: Rigoletto)

„A magyar karmester, Ráth e problematikus opera könnyed és biztos tempójú vezetésével kiérdemelte az ünneplést.”

(Tribune, Chicago, 1998.dec.16., Boito: Mefistofele)

„Az est hőse kétségtelenül a karmester volt: Gy. R. Gy. Debütálása a Varázsfuvolával felfedezés számba menő operai esemény!”

(Új Magyarország, Budapest, 1994. Okt.6., Mozart: Varázsfuvola)

"Gy. R. Gy. képes a zenekarból és a kórusból egy homogén hangzást kihozni, figyelmes az énekesek minden mozdulatára, és körülveszi őket egy fluktuáló ritmussal, sosem hagyván a hallgatóság figyelmét lankadni."

(Caderno 2, Sao Paulo, 2001.Okt.25., Verdi: Trubadúr)

"Mindez kiválóan tükröződött Gy.R.Gy. élénk, pontos és nagyon inspirált olvasatában, aki a Teatro Regio jól bepróbált zenekarára és nagyon meggyőző kórusára támaszkodhatott."

(Mundomusica, 2002. júl., Verdi: A végzet hatalma)

"Gazdag, a régi hagyományokat követő vonalvezetés, nagyon olasz (még akkor is, ha a Maestro magyar), tüzes és kifejező."

(Il Gazzettino, Venezia, Nabucco)

 "Az előadásból kiemelkedik a karmester Győriványi Ráth György. Az Orchesta Estable Győriványi Ráth György vezénylete alatt nagy drámai erővel játszott. Győriványi Ráth György pálcája figyelemre méltó flexibilitással szólaltatta meg mind a vonósokat, mind a fúvósokat."

(Clarin, 2004. Dec. 9., Puccini: Manon Lescaut, Teatro Colón, Buenos Aires)

„A Budapesti Zsidó Fesztivál közönsége több mint megfelelő előadásban részesült. Győriványi Ráth György grand-segneuri irányítása alatt a lirico-dramatikus stílusban teljes otthonosságot tanúsító MÁV zenekar színdús kíséretével. ”

(Muzsika, 2006 október, Saint-Saens: Sámson és Delila)

„A Sámson előadása várakozáson felül jól sikerült. Köszönhetően elsősorban Győriványi Ráth György karmesternek… Győriványi nagyszerű és megbízható operakarmester, van drámai érzéke, jól ismeri az adott mű drámai hatásmechanizmusait, és nem utolsósorban… figyel az énekesekre. ”

(Új Ember, 2006. szeptember 10. Saint-Saens: Sámson és Delila)

„G. Ráth György, mint vendég a Nationaltheater zenekarának pultjánál egy drámai feszültséggel teli Verdit vezényelt, amelyből nem hiányzott a tűz, de a szín-gazdag líra sem. Meleg siker. ”

(Rhein-Neckar-Zeitung, 2006. október 9. Verdi: Rigoletto)

„G. Ráth György a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója, világszerte keresett Verdi dirigens, a Nationaltheater zenekarának pultjánál figyelmesen és kidolgozottan kísért, számos zenekari csúcspontot épített fel, ritmikailag kiélezetten vezényelt, de kerülte a dinamikai túlzásokat. - Fényes teljesítmény. ”

(Mannheimer Morgen, 2006. október 12, Verdi: Rigoletto)

„A produkció tökéletesen beállított és csodálatosan kidolgozott. Az egész majdnem világszínvonalon működik. Mindez a legjobban a zenében érvényesül. Zenekar és kórus az elején még bellinisen, erőteljesen hangzik, majd az este folyamán egy magas hangzáskultúrát ér el. Ráth jól szervez és koordinál. ”

(Mannheimer Morgen, 2006. október 9. Verdi: Rigoletto)

„Győriványi Ráth György, az Operaház karmestere és volt főzeneigazgatója igazi katalizátorként vitte a nyitány és az áriák tempóit, és rendkívül ritmikus, pontos auftaktokkal segítette a belépéseket. ”

(Fidelio, 2006. december 15, Mozart: Don Giovanni)

„A magyar karmester Győriványi Ráth György, Olaszországban nagyon szeretett, nagy érzékenységű művész.”

(Operaviva, Mendelssohn: Ödipus Kolonosban)

„Kiváló a zenekari játék, feszes a tempó, egységes a produkció hiteles mozarti hangzás, ami elsősorban a vezénylő Győriványi Ráth György, valamint az Angelica Leánykar, a Honvéd Férfikar és a Magyar Állami Operaház Zenekarának érdeme.”

(Képmás, Budapest 2007. december 14., Mozart: Don Giovanni CD)

„Meglepően gazdagon szólalt meg a zenekar a nyitány elején, ünnepélyes és dús áradással kezdődött az opera,…és végig meg is maradt a színvonal, időnként Győriványi mintha a kezével húzta volna elő a szép hangokat a hegedűkből, lényeg, hogy sikerült, előhúzta, nemcsak fegyelmezett, de kifejező zenekari játékot hallhattunk, három felvonáson át.”

(2008. január 18., Élet és Irodalom, Budapest, Wagner: Tannhauser)

„Mivel a két utolsó felvonás alatt folyamatosan a könnyeimmel küszködtem, el kell ismernem, hogy a Manon Lescaut hatott rám. De ha tárgyilagosan szemlélem a dolgot, azt is be kell látni, hogy ez szinte kizárólag Puccini, Sümegi Eszter, Fekete Attila, valamint a Győriványi Ráth György által irányított zenekar érdeme.”

(Caffé Momus 2008. December1. Puccini Manon Lescaut)

„Mivel a két utolsó felvonás alatt folyamatosan a könnyeimmel küszködtem, el kell ismernem, hogy a Manon Lescaut hatott rám. De ha tárgyilagosan szemlélem a dolgot, azt is be kell látni, hogy ez szinte kizárólag Puccini, Sümegi Eszter, Fekete Attila, valamint a Győriványi Ráth György által irányított zenekar érdeme.”

(Café Momus 2008. December1. Puccini Manon Lescaut)

„Amit Győriványi Ráth György ezen az estén dirigált, az a Verdi-vezénylés magasiskolája. Le a kalappal, mert különben lerepül. Feszes ritmika, finom agogikai mozgások, feszültség és oldás, oldás és kötés…. Volt alkalmam "élőben" olyan dirigensekkel Verdit hallani és élvezni, mint (szigorúan alfabetikus sorrendben) Abbado, Barenboim, Gardelli, Levine, Mehta, Muti, Ozawa, Pál, Pappano, Patané, Solti, Vaszy, mostantól kezdve Győriványit is a nagy Verdi-dirigensek között tartom számon.”

(Momus, 2011. június 21. Verdi: Macbeth)

„Valóban, a mátrixon innen és mátrixon túl is járhattak a nézők az előadás során, melyhez az alapot a zenekar biztosította intenzív és kifejező játékával, Győriványi Ráth György vezénylete alatt.”

(orientpress.hu, 2011. szeptember 8. Bartók: A Kékszakállú herceg vára 3D-ben)

„A Simon Boccanegra első hangjait a zenekar szólaltatja meg, szép, bársonyos vonóstónussal, árnyalt dinamikával. Vezényel Győriványi Ráth György. A minőség ezúttal mindvégig megbízható marad, az ötletgazdag hangszerelés választékos színei érvényre jutnak, a hangzás kellemesen kiegyenlített, s nem maradnak el az ihletett pillanatok sem.”

(ÉS, 2011. október 7. Verdi: Simon Boccanegra)

„A zenekar viszont minden volt, csak erőtlen nem, sok helyütt nem lehetett nem rájuk figyelni. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy elnyomták volna az énekeseket, sőt. A dirigens, Győriványi Ráth György pálcája alatt temperamentumos, hatásos, és csak a legritkább esetben hatásvadász muzsikálásnak lehettünk fültanúi. Az este számomra fényesen bizonyította, hogy Győriványi igazi terepe Verdi romantikus operazenéje, jó lenne, ha kapna még hasonló feladatokat Budapesten.”

(Momus, 2011. október 1. Simon Boccanegra)

„Ráth G. György tüzes vezénylete alatt a Nizzai Filharmónikus Zenekar nagy formában játszott. A lírikus puccini-stílus hullámzását is rendkívül jól árnyalták, amely szárnyalni engedte a szólistákat..”

(Operamagazine Nr87 19. 03. 2013 Puccini: Madama Butterfly)

 

 

bottom of page