Már több, mint 10 éve annak, hogy papírra vetettem ezt az írásomat, amelyben zenei tanulmányaimat, pályafutásom kezdetét, valamint a Magyar Állami Operaházban eltöltött első főzeneigazgatásom idején megélt élményeiket vetettem papírra.

Itt most ennek az írásnak az első részét adom közre.

A második részben sok olyan részlet van, amelyben néhány operaházi szereplőről esik szó, akiknek visszaéléseit megismertem, illetve akik nekem személyes sérelmeket okoztak. Azonban nagy részük visszavonult már a magyar operaéletből, vagy nincs is már az élők sorában. Gazdasági visszaéléseik a törvények szerint időközben már elévültek, a személyes támadásaikat meg már régen megbocsájtottam, sőt ahogy ez lenni szokott kiderült, hogy egyéni és szakmai fejlődésem szempontjából nagyon hasznos volt 2002.-ben történt mellőzésem, és mint azt az Operáról szóló írásaimban kifejtettem az idő végül is engem igazolt.

Ma már a legkisebb tüske sincs bennem, sőt nagyon hálás vagyok ellenlábasaimnak, hiszen nélkülük nem vezényelhettem volna például számtalan gyönyörű előadást Hamburgban.