2001-2014-ig álltam a Magyar Állami Operaházzal szerződéses kapcsolatban. Háromszor, mint az intézmény Főzeneigazgatója és Művészeti vezetője, a köztes időkben meg, mint karmestere, valamint a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnökkarnagya.

Az alábbi írások betekintést nyújthatnak a kíváncsi olvasónak milyen gondolatokkal indultam neki az intézmény irányításának, Közreadom 2001-ben írt pályázatomat, egy másik írást pedig arról, mit sikerült elérnünk a 2002 júniusig terjedő időszakban. Találnak itt egy másik gondolatsort is a 2004 körüli állapotok elemzésével, amelynek az érdekessége, hogy jóval annak megtörténte előtt megjósolta az Erkel színház bezárását. Végezetül pedig egy 2015-ben készített statisztika alapján készítettem elemzést az intézmény közel 15 éves történetéről, amely egyben összefonódott az én életemmel.

Összegezve elmondhatom, hogy 2001-ben elkezdhettem az Intézmény gyökeres átalakítását, amely ugyan különböző viszontagságokon keresztül, többszöri hezitálás és visszafordulás után, de végül is a 2001-ben általam lefektetett elvek mentén történik. Ahhoz igazán senki nem tett hozzá semmit, és nem is hozott semmi ellenkezőt sem.

Ez önmagában is elégedettséggel tölthetne el, ha nem tapasztalnám, hogy a Magyar Állami Operaház ennek ellenére ismét művészi és működési válságba került, amelynek rendbehozatala talán még az előző időszaknál is keményebb munkát ró majd a jövő művészeire, és természetesen a döntéshozókra.